Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


gróf Jankovich-Bésán Endréné

Veszprém megye kincsestára 18. – Az elfeledett gici nagyasszony, gróf Jankovich-Bésán Endréné született Szentkereszty Janka bárónő és „háborús szeretetmunkássága”

Veszprém megye kincsestára 18. – Az elfeledett gici nagyasszony, gróf Jankovich-Bésán Endréné született Szentkereszty Janka bárónő és „háborús szeretetmunkássága”

Karika Tímea levéltáros asszisztens
2021.05.27.
Száznegyvenegy évvel ezelőtt született gróf Jankovich-Bésán Endréné Szentkereszty Janka bárónő, az elfeledett „magyar nagyasszony”. Rövidre szabott élete során oly sokféle módon nyújtott önzetlen segítséget olyan nagyszámú rászorulónak, hogy szinte hihetetlen: személyének, munkásságának nyomai mára szinte teljesen eltűntek a köztudatból. Jelen írással előtte kívánunk tisztelegni, főként első világháborús filantróp tevékenységét megidézve.

A kutató azt nézi, hogy mi van az iratba írva, a levéltáros pedig azt, hogy mi van az iratra írva. Levéltári pályafutásom kezdetén igyekezett fejembe verni ezt a mondatot a szakma rejtelmeibe beavató, tapasztalt kolléganőm. Számtalanszor vettem hasznát munkám során – a többi mellett – e tanácsának, így figyeltem fel a következő levélre is, amely mindezidáig egyetlen fellelt levéltári nyoma a Veszprém megyei kisközségben, Gicen működött első világháborús haditudakozó irodának.

Végh Mihály halálesetéről szóló értesítés (Forrás: MNL VeML)

A szóban forgó dokumentum Végh Mihályné veszprémi hadiözvegy hadigondozási iratai között lapul, s férje hősi haláláról értesít. Ez még nem különösebben szokatlan, hiszen a hadigondozási iratok között többször előfordul haláleset-értesítés, de azt leginkább a hősi halált halt katona alakulata, tábori lelkész, néha katonatárs vagy a Vöröskereszt küldte. Ennek az értesítésnek az adja a különlegességét, hogy fejlécén a következő olvasható: „Jankovich Bésán Endréné Tudakozódó irodája Gicz-Hathalom”. Az irat felfedezésekor (2014-ben) azonnal elkezdtem nyomozni a gici iroda és tulajdonosa után, de sokáig nem igazán jártam sikerrel. A gici gróf Jankovich-Bésán család és az uradalom iratai sajnos nem kerültek levéltárunkba, s a helyi közigazgatási iratok is rendkívül hiányosak az adott időszakból. Nemrég azonban végre hozzájutottam gróf Jankovich-Bésán Endréné életrajzához, amelyet egykori közeli munkatársa, Gerely Jolán szerkesztett egy évvel a grófné halála után. Ez a könyvecske és az Arcanum Digitális Tudománytár folyamatosan bővülő adatbázisai tették lehetővé, hogy megismerhessük gróf Jankovich-Bésán Endréné Szentkereszty Janka bárónő kivételes személyiségét és első világháború alatti, helyi és országos szintű – a Pápai Hírlap megfogalmazását idézve – „háborús szeretetmunkásságát”.
Szentkereszty Janka bárónő Erdélyben, az árkosi kastélyban látta meg a napvilágot 1880. május 7-én, zágoni báró Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja és Florescu Mária (Ion Emanuel Florescu román tábornok, hadügyminiszter, miniszterelnök lánya) első gyermekeként. Szentkereszty bárót igazságot osztó, saját jogán kormányzó erdélyi vajdaként írták le kortársai, aki nem elégedett meg a főispáni rang jelképes viselésével, hanem megyéjének ura, népének atyja volt - tudta nélkül semmi sem történhetett Háromszék területén. Felelősséget érzett a gondjaira bízott nép boldogulásáért, szociális, kulturális, gazdasági jólétéért. Nevéhez fűződik többek között a háromszéki magyar kultúramozgalom, csecsemővédelem, szövetkezetek, gazdakörök, múzeum és sok más intézmény megszervezése. Munkájában felesége és gyermekei is tevékeny részt vállaltak. A báró lányai például folyamatosan segítették tanácsaikkal az árkosi szövetkezet munkáját, Janka bárónő férjhezmeneteléig vezette a szövetkezet könyvelését. A Szentkereszty család tehát a katolikus munkaprogram elvének, a szolidarizmusnak megfelelő módon tevékenykedett: a vagyont a kötelességgel, a szociális segítést a személyes közreműködéssel összekötve. Ezt a gyakorlatot a bárónő házasságkötése után, férje birtokain is folytatta.

A fiatal grófné 1907-ben (Forrás: Gerely Jolán idézett műve)

Buchini, dunaszekcsői és pribérdi Jankovich-Bésán Endre 1906. október 4-én, Budapesten, az egyetemi templomban vezette oltár elé Janka bárókisasszonyt. Az ifjú pár a férj Veszprém megyei birtokán, Gicen telepedett le. Itt jött világra 1908. november 24-én egyetlen fiuk, Elemér is, akinek születését követően a fiatal édesanya súlyos beteg lett, hónapokig élet és halál között lebegett. Felgyógyulása után néhány évvel újabb megrázkódtatás érte a családot: kitört az első világháború, s a családfő a harctérre vonult alakulatával, a cs. és kir. 7. számú, II. Vilmos német császár nevét viselő huszárezreddel. (Ugyanebben az alakulatban szolgált egyébként jóbarátja, a Galíciában, 1915. június 26-án hősi halált halt galántai gróf Esterházy Pál főhadnagy, a pápa-ugodi hitbizomány ura is, akinek pápateszéri kastélya a későbbiekben még szóba kerül.)
A háborús helyzet nem gyengítette meg a grófnét, sőt, előtört lelkéből és fokozódott a lánykorában magába szívott tettrekészség és szociális érzékenység. Közvetlenül férjének bevonulása után megkezdte jótékony tevékenységét, megtapasztalva azt, hogy mások terheinek átvállalása tanítja meg az embert könnyíteni a saját baján.
Már a háború elején, saját költségén 20 ágyas tartalékkórházat hozott létre és működtetett a zirci és pápai járások határán fekvő gici, valamint a Somogy megyében lévő öreglaki birtokukon. A tartalékkórházak működtetéséhez kapcsolódó irodai munkákat Erzsébet (Elza) húgával együtt végezte, de mindketten részt vettek a betegek ápolásában is, egészen a háború végéig.

A gici kastély 1940 körül (Forrás: europeana.eu)

A gici kastélyban 1915 őszén tudakozó irodát állított fel azzal a céllal, hogy a hadbavonultak hozzátartozóit segítse információhoz jutni eltűnt vagy fogságba esett családtagjaikról. Eredetileg azt tervezte, hogy a környékbeli (a pápai és a zirci járás területéről besorozott) katonákról való hírszerzést segíti, de irodájába csakhamar az egész Dunántúlról érkeztek levelek és napi rendszerességgel személyes tudakozódók is. A grófné naplót vezetett minden esetről, s naponta hosszú órákat töltött el a levelezéssel is, amelyet saját költségén bonyolított - portómentességet nem kapott. (Utóbbi tevékenységének egyetlen jelenleg ismert tanúbizonysága az itt bemutatott értesítés, amelynek köszönhetően figyelmünk a grófnő személyére és munkásságára irányult.)
Emberségesen bánt az uradalmában elhelyezett hadifoglyokkal is, templomba járatta őket, munkájukat, ahogy csak tudta, megkönnyítette. Az intelligensebb foglyokat nekik megfelelő tevékenységekre osztotta be – az egyik német anyanyelvű orosz fogoly például irodai feladataiban segítette, tőle a közös munka során megtanult oroszul. Rendszeresen látogatta és segélyezte a csóti hadifogolytábor betegeit is.

A grófné karácsonyi jótékonykodásáról tudósító cikk (Forrás: Pápa és Vidéke, 1916. január 1.)

Gróf Esterházy Pál eleste után annak pápateszéri birtokát két közeli barátja, gróf Cziráky György és Jankovich-Bésán Endre bérelték ki, s az Országos Gyermekvédő Ligának ajánlották fel, hogy ott hősi halált halt barátjuk emlékére hadiárvaházat alapítsanak. Az „Esterházy Pál hadiárvaház” átadása 1916 tavaszán történt meg, védnöknője Jankovich-Bésán Endréné lett, aki az intézményt hetente kétszer látogatta, s az árvák részére minden alkalommal ajándékot (főként süteményt és cukorkát) is vitt. Részt vett nevelésükben, játszott velük, s birtokáról éveken keresztül kocsiszámra szállíttatott élelmiszert számukra. A 17 szobás kastély 60 gyermek elhelyezésre volt alkalmas, a megnyitás után 53 árvát gondoztak. Az árvaház 1926-ig működött.

A pápateszéri Esterházy kastély 1929-ben (Forrás: Fortepan / Boda Balázs)

A grófné 1917-ben mezőgazdasági rokkantiskolát állíttatott fel Gicen, ahol a rokkant katonák mezőgazdaságtani, kertészeti, méhészeti és háziipari képzésben részesültek. Az igazgatói teendőket ő maga látta el, a szaktárgyak tanítására a kultuszkormány rendelt ki megfelelő tanerőt. Gyakorlati oktatás céljára az uradalom gazdaságát, kertészetét és méhészetét használták. A rokkantiskola 1919-ben, a Tanácsköztársaság ideje alatt szűnt meg. Ezután a grófné figyelme még inkább a hadiárvák felé fordult.

Újságcikk a gici mezőgazdasági rokkantiskoláról (Forrás: Köztelek, 1918. február 23.)

A népjóléti és munkaügyi minisztérium kezdeményezésére és támogatásával 1920 áprilisában Jankovich-Bésán Endréné ingyenes háztartási és kertészeti képzést indított gici birtokán hadiárva leányok számára, akiknek oktatásában és lelki irányításában maga is nagy szerepet vállalt. A növendékek a tanfolyamon háztartási ismereteken kívül konyhakertészettel, méhészettel, baromfi- és nyúltenyésztéssel is foglalkoztak. A háztartási tanfolyamot végzett „gici, pedigrés” hadiárva lányok iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy jótevőjük maga választhatott mindegyikük számára megfelelő munkahelyet. A grófné később Gicen szövőiskolát, Buzsákon pedig kézimunkatelepet is működtetetett. A szövőtanfolyamot a Svédországban tanult Gerely Jolán polgári iskolai tanítónő vezette.

A gici hadiárva szövőiskola és növendékei az 1920-as években (Forrás: Gerely Jolán idézett műve)

Szintén a grófné kezdeményezésére és az ő igazgatása alatt jött létre 1920-ban a pápateszéri téli gazdasági iskola, amely az első ilyen típusú intézmény volt Magyarországon. Az iskolában nyolc községből érkezett 30 gazdaifjú tanult, akik a téli féléveket Pápateszéren töltötték, ahol elméleti oktatásban részesültek, a nyári féléveket pedig otthonukban, ahol a téli iskolában tanultakat a gyakorlatban is alkalmazhatták. A grófné az intézmény alapításakor célul tűzte ki, hogy a gazdasági képzés mellett a növendékeket erkölcsi és hazafias nevelésben is részesítsék. Az iskola és az internátus az árvaház különálló épületeiben nyertek elhelyezést, a grófné halála után azonban az intézmény beszűntette működését.

Csoportkép a pápateszéri téli gazdasági iskola tanárairól, hallgatóiról és a vizsgabizottság tagjairól (Forrás: Magyarság, 1925. május 14.)

A mélyen vallásos gróf Jankovich-Bésán Endréné, akit kortársai közül sokan a „magyar nagyasszony” legtiszteletreméltóbb megtestesítőjeként emlegettek, a fentieken kívül jelentős szerepel vállalt még a katolikus nőszövetségben, a munkásnőegyletekben, az anya- és csecsemővédelem terén, s mindezek mellett irodalmi, fordítói és szerkesztői tevékenységet is folytatott. Áldozatos és elhivatott munkájáért több elismerésben is részesült. Az első világháború alatt kifejtett egészségügyi és szociális tevékenységéért 1916-ban a Vörös Kereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvényét, 1918-ban pedig az I. osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozták számára. A mezőgazdasági szakoktatás terén szerzett érdemeiért, mint a pápateszéri téli gazdasági iskola igazgatója, 1930-ban kormányzói elismerésben részesült.
A grófné hosszú betegeskedés után, 1933. október 13-án hunyt el öreglaki kastélyukban, s az ottani családi sírboltban nyugszik.

Gróf Jankovich-Bésán Endréné nekrológja (Forrás: Nemzeti Újság, 1933. október 14.)

 

Megjegyzések

Jankovich-Bésán Endrét (Suhopolje, 1884. szeptember 24. – Budapest, 1936. február 13.) 1916. december 30-án, koronázásának napján emelte grófi rangra IV. Károly. A háború után, az ellenforradalom idején részt vett a nemzeti hadsereg megszervezésében. Saját költségen tartott fenn egy különítményt, amely aktívan közreműködött a Tanácsköztársaság leverése utáni megtorlásokban. 1922-1930. között az ugodi választókerületet képviselte az országgyűlésben. 1923-ban a dassaui Junkers Flugzeug AG-val közösen megalapította az Aeroexpress Rt-t, amely 1930-ig működött.
(Forrás: http://hacstortenete.hupont.hu/192/gardony-gardonyhegy)
Szeretett feleségének halála után visszavonult öreglaki birtokára, ahol főként gazdálkodással foglalkozott. Három évvel élte túl hitvesét.
Örököse, egyetlen fia, Elemér a középiskolát Győrben végezte, azután gépészmérnöki oklevelet szerzett a cambridge-i egyetemen, majd a müncheni és a weihenstephani mezőgazdasági főiskolán volt hallgató. A győri tüzéreknél szolgált és mint hadapródjelölt tűzmester szerelt le. Azután birtokán gazdálkodott. Neje báró Hoenning-0’Carroll Krisztina volt. Gyermekeik: Ilona, Krisztina, András, Elemér, József és Mária-Antónia.
(Forrás: Szeghalmy Gyula: Magyar városok és vármegyék monográfiája 23. Dunántúli vármegyék - Veszprém vármegye községei. Budapest, 1937.)
A második világháború után Elemér gróf családjával együtt elhagyta az országot és Dél-Afrikában telepedett le. Leszármazottai közül többen jelenleg is ott élnek, tartják a kapcsolatot Gic településsel.
A gici kastélyban évtizedekig nevelőotthon működött. Annak megszűnése után a megye a tulajdonában lévő épületet lebontásra ítélte. A giciek tiltakozása mentette meg a kastélyt, amelyet végül a település birtokába adtak.
Az egykori árvaháznak és a téli gazdasági iskolának is helyet adó pápateszéri kastélyban legutóbb óvoda működött, jelenleg üresen áll.
Az írás elején említett egykori kolléganő Dobi Marianna nyugalmazott levéltáros, akinek a szerző ezúton is szeretné megköszönni a több éves közös munka során átadott tudást és tapasztalatot.

 

Levéltári forrás

MNL VeML V.173.h. Veszprém város polgármesterének iratai. Hadigondozási iratok. Végh Mihályné hadigondozási alapirata

Irodalomjegyzék

Gerely Jolán: Egy magyar nagyasszony. Jankovich-Bésán Endréné grófné sz. Szentkereszty Janka bárónő élete. Rákospalota, 1934.
Arcanum Digitális Tudománytár

Forrás:

https://mnl.gov.hu/mnl/veml/hirek/veszprem_megye_kincsestara_18_az_elfeledett_gici_nagyasszony_grof_jankovich_besan

 
 



Statisztika

Most: 4
Összes: 74175
30 nap: 4217
24 óra: 103