Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gerstner Ignác plébános: A pápateszéri plébánia története

Gerstner Ignác plébános: A pápateszéri plébánia története

Megjelent a Pápa és Vidéke 1915. június 27-i, július 4-i, július 11-i és július 18-i számában

Forrás: https://library.hungaricana.hu

CSARNOK.

A pápateszéri plébánia története.

— Közzéteszi: Gerstner Ignác pl. —

A plébánia eredete.

Pápateszér község körjegyzői székhely, Veszprém vármegye északnyugoti részén, a pápa—kisbéri országútban fekszik. Távolsága Pápától 20, Kisbértől 30 Km. Győrtől mint egy 42 Km, Veszprémtől is mintegy 45 Km távolságra van. Lakósainak száma 1800 lélek, nyelvre nézve majd mindnyája magyar, csak kevés a németül is beszélők száma, kik eredetre nézve a szomszédos német községekből származtak. Határa 5320 katasztrális hold; ennek legnagyobb része szántóföld, van azonban erdőterülete és két szőlőhegye is. A községtől délkeletre húzódik a Bakonyhegység. Határában több patak folyik át, melyek mintegy 24 malmot hajtanak. A lakosság főfoglalkozása úgy itt, mint a fiókközségekben a földmivelés és állattenyésztés. A község eredetére nézve csak a sejtésekre támaszkodhatunk. Hogy a község régebbi eredetű, mint a gróf Esterházy Károly által itt alapított plébánia, ezt már a teszéri nép is tanúsítja, mely szerint a lakosság régebben evangelikus vagy református volt. Ezt egyébként a hiteles át-, illetve visszatérési esetek is igazolják. Igen valószinű tehát, hogy ezen község már a reformáció előtt fennállott, melynek ha volt is plébániája, az az idők folyamán elpusztult. A nagynevű gróf Esterházy Károly egri püspök s pápa—ugodi—devecseri földesúr (szül. 1725, meghalt mint utolsó egri püspök 1799) által alapított pápateszéri plébánia az 1737. évből származik. E plébánia is, többi e vidéken levő társával 1777. évig a győri püspökség területéhez tartozott. Ekkor a roppant terjedelmű győri és veszprémi egyházmegyékből két újabbi: a szombathelyi és fehérvári püspökség kihasíttatván, a pápateszéri plébánia is a veszprémi egyházmegyéhez lett csatolva, s a bakonyszombathelyi alesperesi kerületbe lett kebelezve. Az első három plébános még a győri püspök főúrhatósága alatt állott, s csak a 4-ik plébános óta kerültek a plébánosok a veszprémi papnevelőből.

E plébániának kezdetben a következő fiókközségei voltak: Szentiván, Ság, Tamási, Kisdém, Nagydém, Szűcs és Fenyőfő. Midőn később ugyancsak gróf Esterházy Károly a szűcsi plébániát 1772-ben megalapította, e két utóbbi község a szűcsi plébániát képezte, míg Nagydém csak 1805-ben, mikor is a gróf Somogyi-család Lovászpatonán plébániát alapított, lett a pápateszéri plébániától a hozzá közelebb levő Lovászpatonához kapcsolva.

Hogy Pápateszéren már a plébánia alapításkor is volt templom, azt bizonyosra kell vennünk, csakhogy az akkor még kicsi számú hivőközönségnek kicsi területű és kevésbe kerülő templommal kellett beérnie.

Kegyuraság.

A kegyuraságot kezdettől fogva a történeti nevezetességű gróf Esterházy-család gyakorolja. Ennek egyik, már említett dicső tagja, gróf Esterházy Károly egri püspök nemcsak a plébánia alapításával tette nevét halhatatlanná, hanem nagyszerű templomépítéseivel is. Még a kisebb fiókközségekben is végtelenül sokat tett a hivők lelki üdvének előmozdítására és az Isten dicsőségére. Az ő fejedelmi bőkezűségének köszöni a pápateszéri és szentiváni templom is felépítését. Az anyaközségben a hivők száma megszaporodván, gróf Esterházy Károly egri püspök Pápateszéren egy szilárd építkezetű, szabályos alakú, méretében nagy terjedelmű templomot emeltetett, melyet 1778-ban szentelt fel egyházhatósági engedéllyel Spánicz Ignác pápateszéri plébános. E templom nemcsak az akkori hivők számának volt elégséges területű, de még ma, 130 év múlva is kényelmesen befogadja a mater hiveit. Csak egyes ritkábban előforduló alkalmakkor, mint pld. újmise, missio, jubileum vagy templombúcsú esetén telik meg zsúfolásig a templom a mater és filiális, valamint összesereglett hivőkkel. A dicső emlékű ősök vallásosságát követik az utódok is. A kegyuraságot 1907. július óta gróf Esterházy Pál gyakorolja. A fiatal főúr az elődei által emelt s több ízben átalakított plébániai lakot legutóbb a folyó évben ezrekbe kerülő költséggel javíttatta, nevezetesen a lakószobákat díszesen kifesttette, a melléképület falait megerősíttette, meg is nagyobbította s az eddigi tetőzet helyett tűzmentes cseréppel láttatta el. Vajha a derék főúr fennkölt lelkű példáját követnék az áldozatkészségben a többi patronusok is. Árassza rá és kedves övéire a mindenható bő áldását!

Javadalmazás.

A plébánia-birtok területe 40 hold szántóföld, mely minőségre nézve jó középszerű. A lakosság, még pedig nemcsak a mater, hanem a filiabeliek is tartoznak a plébánia-birtokot megmunkálni: szántani, vetni, aratni, betakarulni, azonban már régebbi idők óta e munkálatok nem természetben lesznek leróva, hanem sokkal megfelelőbb módon: pénzben megváltva — a plébános cselédjei által végeztetnek. A megváltás összege Teszéren 300 K, Szentivánon 200 K, Sághon 100 K.

A kegyúrtól jár a plébános részére 24 öl tűzifa, melynek fele hasáb, fele dorong; a káplán részére is ad évenkint a kegyúr 4 öl tűzifát. E tűzifát a plébániai hivek tartoznak a Bakonyban az uradalmi tisztek által kijelölve, levágatni, ölbe rakni, hazahordani. Az öl helyett természetesen köbméterekben történik a számítás. — Párbér fejében nemcsak Teszéren, de Szentivánban és Ságon fizetnek a gazdák 1 — 1 mérő rozsot, a zsellérek felét, továbbá a gazdák 1 K 5 fillér lélekpénzt, a zsellérek ennek is felét fizetik. — Ezenkívül minden hitközségtől, illetve politikai községtől jár széna is. Teszéren 10, Szentiván és Ságon 3, Tamásiban 2 kocsival.

(Folyt, köv.)

 

 

 

 

A pápateszéri plébánia története. — Közzéteszi: Gerstner Ignác pl. — (Folytatás).

Alapítványok.

A hivek lelki világára mutató s őket nagyon jellemző tünetek az alapítványok. E plébániában is vannak a jótevő adakozásokat dicsérő s nevöket fenntartó kő- és fakeresztek, misealapítványok, szt. Antal-persely stb. ilyenek nemcsak az anyaházban, hanem a fiók- vagy leányházakban is feltalálhatók.

Épületek.

Valamint az anyaegyház, úgy a fiókközségek, filiák templomai is jó karban vannak. Pápateszéren és Bakonyszentivánban a templomot a már említett gróf Esterházy Károly egri püspök építette; a teszérit 1778-ban, a szentivánit pedig 1794-ben. A teszéri templomot 100 éves fennállásakor, 1878-ban az akkori plébános pápai iparosokkal 1762 frt. költséggel javíttatta és kifesttette; ezen összeghez Markovics János volt teszéri plébános által hagyományozott 500 forintot is felhasználván. A mostani plébános alatt történt 1901. évben a templom új díszítése, festése, melyet a jóhirü Graits Endre pécsi templomfestő végzett, új freskoképekkel ékesítvén azt. Ugyancsak ekkor cseréltettek ki az eddigi oltárak márványoltárakkal, melyek közül a nagyobbik közel 8000 koronába, a kisebbik 2500 kor.-ba került. Ugyancsak a hivek és a kegyúr adományaiból szereztettek be Teszéren az új harangok Seltenhoffer Frigyes soproni harangöntő cégnél. Hő óhaja úgy a plébánosnak, valamint az áldozatra kész népének, hogy a most már így átalakított, csinosnak nevezhető templomban egy ennek arányainak megfelelő méretű új orgonát állíthatnának a már igen elavult helyébe.

A fiókközségek templomai is festettek. A szentiváni, melyet 1794-ben építtetett a plébánia alapítója, 1886. évben Piribauer Ferenc teszéri plébános alatt renováltatott. A toronytető fazsindely helyett vörösre festett stájer bádoggal lett fedve, a tetőzet is javítva lőn, aranyozás, ajtó, ablak újítva lettek összesen 3146 forint költséggel. Utóbb az oltár is díszes márványoltárral cseréltetett ki s készült egy lourdesi szobor is. Egy jólelkű hivő pedig 1904-ben 2700 K-ért egy új orgonát készíttetett Országh Sándor cégnél.

 A bakonysági templomot gróf Esterházy Pál kegyúr építtette 1853—1855. években; a kegyúr adta az anyagot, s viselte ezenkívül a költségek egy részét, a hivek az anyaghordozással, napszámmal, s a költségek egy részének fizetésével vettek részt a templomépítésben.

Ezt Markovics János pápateszéri plébános s alesperes szentelte fel 1855. év nov. 11.-én. A főoltárképet gróf Zichy Domonkos volt veszprémi püspök adományozta. Erre vonatkozólag írja a Gróf Markovics Jánosnak: »Nagyon tiszt. Pléb. és Esperes Úr! E folyó hó 10.-én hozzám bocsájtott levelére ezennel válaszolok, hogy bakonysághi filiális templom számára az oltárképet a velem közlött mérték szerint megrendeltem s remélem, legfeljebb 4 hónap alatt, ámbár a téli hónapokban a festés nagyon lassan megy, rámával együtt készen leend; miről tisztségem annak idejében Nagyon Tiszt. Urat tudósítani fogja. Egyébként magamat ájtatos emlékébe ajánlván, maradok a N. Esp. úrnak Szentivánon 1854. november 26. igaz jóakarója Gróf Zichy Domonkos Püspök mp«.

A sági templomot 1904-ben a hivek kegyes adományaiból Régner Pál pápai festő kifestette, a kegyúr ugyanekkor cementlapokat adományozott. Ugyancsak 1904-ben a hivek egy csinos lourdesi szobrot és Szt. Antal szobrot rendeltek. A hivek adományaiból szereztetett be egy új orgona is.

 Az épületekről irván meg kell emlékeznünk a káplánlakásról is. Kezdetben külön káplánlakás nem volt, hanem a plébános három szobája közül az egyikben a káplán lakott. Markovics János plébános és esperes saját feljegyzése szerint 1828-ban külön épületet emeltetett saját költségen, melyben azután a káplánok laktak 1891-ig, amikor Piribauer Ferenc plébános a már igen elavult, alacsony s a mai igényeket ki nem elégítő lakás mellett egy új célszerű magas épületet készíttetett, melyben nemcsak egy káplánszoba, hanem egy vendégszoba és egy mosókonyha is helyet foglal. Ez épülethez az anyagot a kegyúr adta.

Plébánosok.

Pápateszéren az első plébános volt Ruysz Pál, aki az anyakönyvi bejegyzéseket 1743 május 21.-én kezdte meg, s aki 1748 májusban a győri székesegyház kanonoki székébe került.

A második plébános volt Jitzer Antal, ki 1748—1751-ig itt működvén, innen a gyirothi plébániába ment.

A harmadik plébános volt Biritz József, ki Sopron megyéből származott, szül. 1719. A teszéri plébániában 1751—1778-ig, tehát 27 évig hivataloskodván, innen a pápai plébániára távozott, ahol 1784-ben 65 éves korában meghalt. Biritz József idejében alapíttatott, 1777-ben a szombathelyi és fehérvári püspökség.

A negyedik plébános volt Spánicz Ignác, ki már előbb pápakovácsii plébános volt 1767—1778-ig, Pápateszéren pedig 1778— 1795-ig, tehát 17 évig volt plébános. Spánicz Ignác plébános ideje alatt lett az 1778-ban épített s mai napig is fennálló pápateszéri templom megáldva. Erre vonatkozólag írta Spánicz Ignác a kereszteltek anyakönyvének táblájára:

»Anno 1778-dic 29. septembris habite facultate Sacri Sedes Vesprimensis benedixi solemniter Eclesiam Teseriensem, cum duobus adstantibus P. P. Ordinis S. Francisci Patre Emerico et Patre Dominico Administratori Phósensi et Patre Antonio Miseri cordiano Decantante Missa A. R. Domino Ladislao Királyhegyi Parocho Vanyolaiensi Concionante Patre Constantino Piller Ordinis Seraphici«.

Spánicz Ignác alatt 28 visszatérés volt a kath. hitre. Spánicznak már volt káplánja is, noha a szűcsi plébánia 1772-ben felállíttatván, Szűcs, Fenyőfő községek a plébánia kötelékéből kiestek. Stetner József volt az első teszéri káplán, ki is a kereszteltek anyakönyvében az első bejegyzést 1790 szept. 24.-én, az utolsót pedig 1795 dec. 15.-én tette. Spánicz Ignác 1795. évi dec. 18.-án meghalt 63 éves korában (tehát 1732-ben született) s a teszéri templom alatti kriptában temettetett el. Néhány napra rá Stetner József is követte plébánosát az örökkévalóságba, s ő is a templomkriptába lőn helyezve.

Spánicz. halála után 3 hónapig Márton Szt. Ferenc-rendi szerzetesatya administrálta a plébániát.

(Folyt, köv.)

 

 

CSARNOK.

A pápateszéri plébánia története. — Közzéteszi: Gerstner Ignác pl. — (Folytatás).

Plébánosok.

Az 5-ik plébános volt Zsemberi Imre. Hidegkutról jött Pápateszérre 1796 III. 10-től 1819 V. 17-ig, tehát 23 évig volt teszéri plébános. Zsemberi Imre plébános egyik jegyzete az 1809. évi junius 16-ról ez (II. könyv 172. lap): »Ex Szemére Shjja metod Gallorum profuga ad Kiss-Dém«. Részben olvashatatlan, de bizonyosan arról szól, hogy a gvőri, 1809. évi nemesi insurrectiói csata alkalmával egy-egy csapat Kisdémre került. Zsemberi több mint 3000 forintot hagyományozott a váci siketnémák intézetének.  Zsemberi Imre 1819 V. 17.-én meghalt, őt is a templom alatti kriptába temették, Zsemberi Imre egyúttal a kerület alesperese volt.

Zsemberi káplánjai voltak: Aurbach József 1803 I. 26. án jött Teszérre, később markói plébános lett. 1804 szept.-ben jött Schimbl Simon, utóbb ajkarendeki plébános lett; 1807 októberben jött Hertelendi Ádám, ki 1811-ben ajkarendeki, 1825-ben pedig városlődi plébános lett, s mint ilyen 1826 okt. 20.-án meghalt. 1808 —1809 között volt Gróf Antal, utóbb rádi plébános; 1810 dec.-ben jött Pethő Imre újmisés, aki innen 1813 szept.-ben pápai káplán lett s aki 1814-ben szentlászlói plébános lett, de szembaja miatt 1831-ben lemondott a plébániai hivatalról, Gicre költözött B. Bésánhoz, ahol 1863-ban meghalt. 1813 szept.-ben Teszérre jött Szabó István káplán, később halimbai plébános; 1814 októberben jött Balogh István, később hidegkuti, majd 1843—1862-ig szűcsi plébános. Nyikai György káplán, ki 1818 dec.-ben jött Teszérre, aki Zsemberi utolsó káplánja volt, 1819-ben Ugodra távozott s később szűcsi plébános lett, ahol 1843. évben meghalt.

Zsemberi ideje alatt 27 visszatérés volt a katholikus hitre.

A 6-ik plébános volt Markovics János. Ez egy régi névtár adatai szerint 1787-ben született, 1811-ben felszentelték, s 1812 júl.- ban Pápára került káplánnak, ahonnan 1819 júliusban kelt s a gróf Esterházy Miklós által Tatán aláírt praesenta alapján pápateszéri plébánosnak megerősíttetett; hivatalába Kacskovics Benedek suuri esperesplébános iktatta be. Markovics János 39. évi hivataloskodása alatt nevezetes események történtek, így pl.: a jobbágyság eltörölése, a szabadságharc, a tagosztály stb. Markovics ügybuzgó, fáradhatatlan tevékenységű, az iskoláztatást szívén viselő, igen erélyes plébános és alesperes volt. A sági hivek templomépítését, a tamási katholikusok iskolaépítését ő sürgette, ő mozdította elő egymás után írva, kérve, könyörögve az illetőktől. A plébánia könyvtárában meglevő feljegyzései: »Annales« (quibus Acta Parohia Teserienses pro nototia et utilitate Successorum inserere coepit Joannes Markovics 1820) tanúskodnak arról, mily sokat tett, fáradott ily ügyekben, továbbá a plébánia jogainak megőrzésében, fenntartásában Markovics János 1858 I. 18.-án kanonokká kineveztetvén, ezen évi ápr. 21.-én távozott el Veszprémbe, ahol is még 15 évet élt s késő aggkorában, 86 éves korban adta vissza halhatatlan lelkét Teremtőjének. Markovics alatt 21 visszatérés volt a kath. egyház kebelébe.

 A plébániaháznál is sokat épített, javított Markovics, emelte a már említett kis káplánlakot 1828-ban, ezenkívül az udvart planéroztatta, fákkal beültette. Markovics Jánosnak káplánjai voltak: Nyikai György 1818—1819 dec.-ig, ez tehát csak rövid félévig volt Markovics káplánja; 1819 decemberben jött Lenes József, később volt szentgáli (1828—1841-ig), majd utóbb 1841—1866-ig ajkarendeki plébános, ahol 1866-ban meg is halt. 1824-ben jött Kolozsváry Lajos, 1829- ben pedig Szilasy János, 1831-ben Kégl Ferenc, később eősküi plébános, ezután Böröndi Mihály, 1836-ban jött Minderlein Ignác, később lovászpatonai plébános és esperes, 1838-ban jött Angleta János, később dióskáli, utóbb nagyrécsei adminisztrátor, 1840-ben jött Fürsaesz Béla, utóbb szt. benedekrendi plébános, majd utána Frimmel Sándor, utóbb miklósii plébános, ezután Zalka János, ezután Kukatz István, utóbb lajoskomáromi curatus következtek; Mittermayer Ignác 1849-ben volt itt, innen Vanyolára került plébánosnak, ahol 1858-ban meghalt; őt követte Huber János, aki 1851-ben nagyvázsonyi plébános lett; 1851-ben jött Pikhárd Károly, aki 1857- ben aeghi plébános lett; Büki Ferenc, aki 1862-ben hidegkúti plébános lett s ott 1887-ben meghalt. Büki Ferenc Markovicsnak utolsó káplánja volt.

A 7-ik plébános volt Orbán János, ki Pápán született 1823-ban, felszentelték 1846- ban, mint pápai káplán nyerte el a teszéri plébániát, amelyet csak rövid ideig viselhetett, mert 1862 I. 4.-én meghalt. Orbán János alatt Jakab Károly, ki később csicsói esp.-plébános lett s 1906-ban halt meg, volt teszéri káplán. Jakab Károly után Miháldi István 1863-ig volt itt káplán, később bakonyszentlászlói esperesplébános, hol 1901-ben meghalt.

A 8-ik plébános volt Vanke Vilmos. Ez Thésről, hol plébános volt, került Teszérre. Vanke 1822-ben született, 1845-ben felszenteltetett s 1862 I. 16-tól 1885 II. l-ig, tehát 23 évig volt Teszéren plébános. Vanke Vilmos idejében érte meg a plébánia közönsége a teszéri templom 100 éves jubileumát. Vanke Vilmosnak káplánjai voltak: Miháldi István után jött 1863-ban Genur Alajos, aki itt 1874-ig, azaz 11 évet töltvén, leghosszabb ideig volt teszéri káplán, innen noszlopi, majd 1885—1892 ig ácsteszéri plépános lett, ahol 1892-ben meghalt. Ezután jött Börzsönyi Antal, aki 1874 —1880-ig, azaz 6 évig volt teszéri káplán, s utóbb kilitii plébános, ahol 1903-ban meghalt. Börzsönyi Antal után jött Katz Lajos 1881 I.—1884 nov. végéig, innen Marcaltőre ment plébánosnak, ahol 1908 szept.-ben meghalt. Vanke utolsó káplánja volt Pethő János, ki 1884 dec.-ben jött.

A 9 ik plébános volt Piribauer Ferenc, ki mint pápai káplán nyerte el a teszéri plébániát, s azt 1885 márc. 19.-én el is foglalta. Piribauer Ferenc Baranya-Nádasdon született 1845-ben, felszentelték 1872-ben. Mint teszéri plébános a plébánialakon s a szentiváni templomon-végeztetett jelentősebb javításokat, átalakításokat. Piribauer Ferenc 1891 szept. 4.-én meghalt. Pethő János adminisztrálta a plébániát, ki is 1884-től 1891 szept.-ig Teszéren működvén, innen Pápára káplánnak, később Ácsteszérre került plébánosnak, ahonnan 1906. évi május 27.-én a pápakovácsii plébániára került.

(Folyt, köv.)

 

A pápateszéri plébánia története. — Közzéteszi: Gerstner Ignác pl. — (Folytatás).

Plébánosok.

A 10-ik plébános Gerstner Ignác, ki született Veszprémben 1860 júl. 31.-én, felszenteltetett 1884 júl. 2.-án; Pápára ment mint káplán 1889-ben, mint ilyen 1891 szept. 28.-án a teszéri plébániát elnyervén, állását ugyancsak 1891 nov. 9.-én foglalta el. Az 1912. év márciusától fogva a csóti alesperesi kerület esperese s ker. tanfelügyelője. Az épületek rovat alatt fel van jegyezve a nevezetesebb építkezés, illetve renoválás, itt még az is meg lesz említve, hogy az 1907. évben a teszéri hivek 3 harangot közadakozás útján 5932 kor. értékben rendeltek meg egy hazai cégnél, mi szépen jellemzi vallásos buzgalmukat. A mostani plébános káplánjai voltak: Teller Vince 1891—97-ig, jelenleg berzencei plébános, Kremser József 1897-beti 3 hóig, jelenleg ácsteszéri plébános, Ujváry Endre 1897—98-ig, jelenleg miklósii lelkész, Schmidt Antal 1898—1901-ig, jelenleg nemesvámosi plébános, Zöld István 1901—903-ig jelenleg szentgáli plébános, Wachler János 1903_904-ig, jelenleg hajmáskéri plébános, Karbucky Károly 1905-ben fél évig, jelenleg szomajomi plébános, Felkl Viktor 1905 — 1907-ig, jelenleg kislődi plébános, Greber Gyula 1907—911-ig, jelenleg kaposvári hitoktató, Chapó Albert 1911—912-ig, jelenleg karádi káplán, Majercsik János 1912 májustól mai napig.

Iskolák, tanítok.

Pápateszér községben a hivek nagy száma miatt már az 1870-es évek elején 2 iskolateremre volt szükség, s ez időben az úgynevezett segédtanítót a kántortanító alkalmazta, s ő is fizette, ettől függött a segédnek további ottmaradása vagy elbocsájtása.

A hivek számának szaporodásával az 1901. évben még egy harmadik iskolatermet kellett építeni az iskola udvarán. A fiókközségekben azonban a mai napig csak 1 — 1 tanító működik 1 — 1 teremben, csak Bszentivánban a törvényes létszámot meghaladó tankötelesek száma miatt 1914-ben új osztályt nyitottak.

A tanítók pontos névsorát a plébánia kezdetétől nem ismerjük. A mai anyakönyvi feljegyzésekből e tekintetben kivehető a következő:

Pápateszéren az 1780-as években Horváth Lajos volt a kántortanító, 1800 táján Nagy János, később Pintér Márton, ki itt 1825-ben 55 éves korában meghalt. Pintér után Szabó Sebestyén, ez után Nyers István működött itt, ki 1880-ban 69 éves korában itt meghalt s ki pápateszéri születésű is volt. Nyers után Csurgai Lajos jött 1881-ben P.- teszérre, ki 1914. évi november 1-én lépett nyugalomba, 1914. évi október 15.-én megválasztott Pintér József lett a kántortanító.

Bsztivánban 1785 — 1795. évek körül Gruber Károly, 1820 körül pedig Korn József volt a kántortanító; később 1840 körül Koch János volt itt 1851-ig; Keszler Antal 1851 — 1861-ig, Valdinek Mihály 1861-1893-ig, Sáringer Károly 1893—1909 február 18-ig. Réb Antal helyét, — aki 1909—1913-ig volt ott — Birnbauer János foglalta el, aki 1913. évi november óta mai napig ott működik. Az első osztálytanító Szentgyörgyi Ferenc lett, ki alig, hogy elfoglalta helyét, bevonult és most a harctéren van.

 Bakonyságon 1754-ben Apáthi József nevét jegyzé fel a matricula; 1799-ik évben itt meghalt Turbók József director 70 éves korába n. 1800. évek elején Madarász János volt itt tanító, később Kemény Ignác, ki is 1820 I. 24.-én itt nősült, elvevén Pintér Annát Vanyoláról, ez után jött Meringer István tanító, ki 1823 II. 23.-án itt elvette Schaur Ilonát Ugodból, ez után jött Kovács János tanító, ki 1824-ben nősülvén, elvette Török Juditot Gyarmatról; utóbb jött Hart János, kinek itt 1830 dec. 22.-én Farkas nevű fia született; Nyers István 1833-ban volt b.-sági tanító, itt nősült 1833 július 9.-én, elvevén Sipócz Annát Csóthról. Az 1835. évben Anda Ferenc volt itt tanító, később Jáger Mihály, ki itt 1838 II. 2.-án nősült, Cserbits Ágnest hozván Zircről; ez után jött Szabó Gergely, ki itt 1844 április 18.-án 26 éves korában meghalt. Antal Ferenc 1844—1845-ig, Valdinger Mihály 1845 —1850-ig volt itt, ez nősült 1845 okt. 18.-án, elvevén Gruher Annát Nyőgérről, 1850-ben jött Kovács József, ki itt ez évi nov. 6.-án 30 éves korában meghalt. Az 1851—1861. években Koch János volt itt tanító, ezután jött 1861—1866-ig Horváth János, utána Berki Sándor 1867-ig. Ezután jött Prohászka Ferenc 1871 dec. 8-ig, utána Tulipán János 4 hónapra helyettes tanító volt; 1872-ben jött Sáringer József, ki itt 1879 II. 13.-án 49 éves korában meghalt. 1879—1881 máj.-ig Ács János, az 1881. évi szept. 5.-e óta pedig Harsányi Ferenc a mai napig.

Bakonytamásiban a kath. isk.-ban csak Bujtor Imre 1870—1902-ig, s később Szemeti Gyula a mai napig — neveit ismerjük.

A plébánia rövid történetét befejezve, még megemlítem, hogy Kisdém puszta hajdan a Neszlényi-család birtoka volt, e családból származott Kossuth Lajos neje. A család e birtokot 1839-ben eladta a gróf Esterházy-családnak, ki is e birtokot Rédéről mai napig kezeli.

(Vége).

 
 



Statisztika

Most: 2
Összes: 74172
30 nap: 4223
24 óra: 103