Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Békéscsabai cserkészek Pápateszéren 1924.

Békéscsabai cserkészek Pápateszéren 1924-ben

(Forrás: Arcanum)

Békésmegyei Közlöny 1924. július 5.

 

 Elindultak a „Csaba" cserkészek.

Pénteken este 10 órakor indultak el Békéscsabáról a Rudolf- főgimnázium épületéből a

„Csaba"-cserkészcsapat ifjai Vidovszky Kálmán cserkészparancsnok vezetése mellett. A cserkészcsapat

a Balaton vidékére, a veszprémmegyei Pápateszérre indult, ahol három vakációs hetet táborozással töltenek el, hogy testben és lélekben egyaránt megerősödve térjenek vissza Békéscsabára.

 

 

 

Körösvidék 1924. júlus 7.

Levél a „Csaba" cserkésztáborból

184. sz. „Csaba" cserkésztábor

Pápateszér, (Veszprém m.)

1924. julius 7. •

Nem is tudom, hol kezdjem levelem. Úgy tele van a lelkem szépségekkel, a most lepergett nehány nap sok drága emlékével, hogy valósággal kavarognak bennem a gondolatok és érzem, akárhogyan sikerülne is írásom, csak nagyon halvány tükre lenne ez annak a színes képnek, amely itt — folytonosan megújuló, változatos szépségével — elébem tárul.

Az utazásunk nagyon kedélyes volt. A búcsúzáskor — mi tagadás!— bizony odalopódzott tán még egy-egy könnycsepp is egyik-másik szempilláira, de hát ezt nem lehetett látni a tábori lámpával bevilágított gyönyörű nagy teherkocsiban, amelyet a Máv. előzékenység rendelkezésünkre bocsájtott.

Egyébként is a büszke díszjel, amelyet olyan szépen tud fújni Miska, meg a felcsattanó vidám cserkészdal a legderüsebb hangulatot teremtette meg.

Alvásról persze alig lehetett szó. Pedig nagyon figyelmesek voltunk egymással szemben. Pl: az egyik épen jóízűen kezd szuszogni. Már talán a Bakonyról is álmodna, de az egészségügyi vezér, Karcsi észreveszi, hogy be van gombolva a nyakán az ing, sőt — horribile dictu — még nyakkendő is szorítja a gégéjét. Higiénikus egyénisége ezt nem tűrheti. Megrázza hót az álmodni kezdőt s mikor az keserves kérdő arccal bámul reá, szelíden oktatja : „testvér ! nem egészséges csukott nyakkal aludni, oldd meg a nyakkendőt: Aludj tovább !" — Arról igazán nem tehet a egészség gondos őre, hogy az álma most már végkép elszállt.

A másik alvó sajátságos furcsa helyzetben van. Nem is állja meg a gondos Gyúró, hogy meg ne kérdezze: „Halló Matyi, nem akarlak felkelteni, csak aggódom miattad: nem kényelmetlen a helyed?" Moci Pista is elaludt. Épen belekezd egy sajátos hangszerelésű horkolásba, amikor a közelében alvó „Csizlein" nyújtózkodni akarván, oldalba rúgja. Pista jó cserkész. Nem is haragszik, nem is durva. Csak bánatosan csap át horkolása egy kérdésbe : „Uhmm . . . ki illetett engem a lábával ?" Derültség.

Dörgő már megsokallja a zajt. Legmélyebb baritonján adja le intelmeit: „Fiuk! A jó cserkész éjszaka alszik.  Egy vékony hang a sarokban: „Ha hagyják." — Újabb derültség, amelynek nincs vége Pestig. De azért feltűnően friss a csapat.

Budapesten átkapcsolják kocsinkat a győri vonatra. Egy darabig kint vagyunk a külső pályaudvaron. Épen alkalmas a hely és az idő mosakodásra és reggelizésre. Még így is olyan korán betaszítják waggonunkat a keleti pályaudvarra, hogy van egy óra időnk sétálni a fővárosban.

Indulás előtt víg cserkésznótától hangos a hatalmas csarnok, melyben különös erővel harsog a díszjel, a mikor a közönség kendőlobogtatása közben kirobogunk — a Bakony felé.

 Mennél nagyobb a hőség, annál hervadtabb a társaság. Különösen a bánhida—pápai vicinálison. Csak akkor van újra vidám élet, amikor jelzi a kalauz, hogy közeledünk Pápateszér felé.

Riadó kürtjel köszönti táborunk állomását. Itt vár már ránk két szekér, amelyet a pápateszériek szívessége állított elő, hogy nehezebb málháinkat kiszállítsa a mintegy 5 kilométerre levő táborhelyre.

Kevés a két kocsi, még a legszükségesebb dolgok számára is. Nem baj. A szerkocsi még egyszer fordul s mindenki visz annyi csomagot, amennyit bír. Akik legelőbb kimentek, azok sietve építik a sátrakat, úgyhogy mire az utolsó csoport Kálmán bácsi vezetésével késő este a táborba jut, akkorra már áll a legszükségesebb két nagy sátor.

Rekedt, fáradt intézkedések. A kicsiknek nem kell vacsora sem, a nagyobbak még falatoznak s jóízűt isznak a friss patakvizből, aztán csakhamar csend borul a tájra.

Az éjjeli őrök rendezgetik a tábort. Így nem alszanak el. A sátrakból egyöntetű szuszogás, itt-ott horkolás hallatszik. Alszik a tábor. Az őrök meg azt kérdezgetik egymástól: Vajjon lesz-e olyan szép és jó táborunk, mint tavaly volt? Egyelőre még a tábor képét is sötétség burkolja be.

 

Körösvidék 1924. július 10.

 

Levél a „Csaba” cserkésztáborból

184. sz. „Csaba" cserkésztábor

Pápateszér, (Veszprém m.)

1924. július 10.

Nem tudom, szívesen olvassák-e a mi levelünket? Ha igen, úgy nagyon restelljük, hogy már három napja nem irtunk. De úgy elszalad az idő, hogy bizony még a magánlevelek írását is el-elhanyagolják a fiuk. Bocsássák meg ezt a jó szülők, hiszen ehhez a robinsoni élethez úgy nem illik a levelezőlap, meg a ceruza.

Még csak arról számolunk be, hogy az első este úgy-ahogy összeütöttük a tábort. Le sem írtam, hogy milyen az. Igaz, ez nagyon nehéz feladat, mert olyan szép, olyan kedves ez a mi táborunk, hogy annak hű leírásához Mikszáthnak a tolla kellene. Ő talán le tudná írni, hogy milyen szép ez a tisztás, amelyet északról akácerdő, keletről és délkeletről fenyőerdő, délről és délnyugatról bükkerdő határol. Északnyugatra néz a táborunk. Itt egy tisztás van enyhe domboldalon, melynek aljában nagy, fürdésre igen alkalmas tó terül el. A térség délnyugati oldalán egy kis kristálytiszta vízü patakocska csörgedezik. Ezen a tisztáson van a mi táborunk.

Nagyon csendes hely ez. Egész nap alig vetődik erre egy-egy ember, hacsak nem azért, hogy meglátogassa a cserkésztábort. Egyedüli hű látogatóink a pásztorok, akik messze vidékről idehajtják teheneiket a tóba itatni, füröszteni.

 Vasárnap óta víg itt az élet. Közel negyven vidám, boldog fiú kacagása kél versenyre minden napon az erdők ezer csacsogó lakójával. Hogy elbámulhattak ezek a kis madarak, amikor egyszerre három sátor felemelkedését látták! Hát még amikor az ébresztőre megmozdulnak a sátrak s kissé álmosan, de  csakhamar felfrissülve a reggeli tornától, negyven egészséges fiu sürgölődését látják.Nem volt még ilyen ezen a vidéken.

Hiszen el is nézhetik nemcsak a madarak, hanem akárki is ennek a tábornak az életét. Van itt miben gyönyörködni.

 — Most még az építés munkája folyik. A sátrak már régen állnak. Kettő az előtérben. Egy a hálósátruk. Mögöttük egy nagy szer- és raktársátor. A tábor déli sarkában van a konyha. Bizony ezzel nagyon sok baj van, mert a futóhomokban nem lehet tűzhelyet ásni. Nagy fáradsággal téglát kerítettünk. Igy már van két tűzhelyünk, amely jó ugyan, de nem elég szép. Agyagot keresünk valahol a környéken s majd lesz akkor konyhánk nagyszerű.

A sátrak előtt magas (8—10 m.) fenyőfapóznán lobog a zászlónk Félárbocon leng, szüntelenül eszünkbe hozza nemzeti gyászunkat. A táborkapu is elkészült már s készül a kerítés is. A kapu mögött, a zászló előtt a tábortűz helyét jelöltük meg. Köréje árkot húztunk, amelynek pereme ülőhelyül szolgál esténkint.

Ilyen a mi táborunk képe. Még  csak a kápolnát kell felépítenünk, az ebédlő s a kerítés építését befejeznünk s akkor teljesen készen lesz a Bakony — talán egyik legszebb - cserkésztábora. Nekünk legalább nagyon tetszik, hiszen minden kényelme, minden csinált szépsége a mi fáradozásunk gyümölcse.

De tudom, hogy az otthoniak is gyönyörködnének ebben a képben, amely itt fogadná őket. Hát még ha látnák a fiukat, akik most mind olyanok, mint az indiánok! Jóformán egész napon át fürdőnadrágban vannak. Nem csoda, ha a dunántúli nap úgy felégette a hátukat, hogy Várady Karcsinak már régen elfogyott a vazelinje s így most a főszakácshoz járnak orvosságért a megégett emberek.

A hangulat is pompás. Csupa ragyogó arc, csupa boldog tekintet. Az életünk meg olyan szép. Igazi cserkészélet. Legközelebb leírom egy nap lefolyását, hadd lássák otthon, hogyan élnek a „Csaba" cserkészek.

 

 

Levél a „Csaba "cserkésztáborból

184. sz. „Csaba" cserkésztábor

Pápateszér, (Veszprém m.)

1924. július 12.

Egy nap a táborban

Hajnalodik. A két őr összébb húzza magán a kabátot. Hűvös idő köszönti a felkelő napot, mely bőséges harmattal árasztja el az erdőt-mezőt.

A fenyves mögül ki mosolyog az első napsugár, még pirosabbra festve az őrök hidegtől megcsípett arcát.

Azonnal öt óra. „Te Jancsi — szól az egyik őr — fel kell már kelteni a „solymokat", az ő őrsük van  szolgálatban."

Egy perc múlva már rángatják is Matyit, a „solymok" vezetőjét, aki csakhamar sorakoztatja őrsét, aztán röviden, katonásan adja ki a parancsot: „Le a tóhoz mosakodni."

Azután a két Laci elmegy a molnárékhoz tejért. Öten bemennek Fenyőfőre. Onnan is tejet hoznak s kihozzák a tegnap kisült kenyereket.

Kornél és Zoli itt maradnak. Felteszik a tegnap esti tejet azzal együtt, amit Laciék hoznak. Gyuszi kenyeret vág. A többit majd reggeli után.

Az imént még mélyen alvó fiuk vígan fognak a munkához. Minden igyekezetüket előveszik, hogy dicséretet szerezzenek a sólyom-őrsnek —  hogy jó munkát végezzenek.

 Hat óra. Az őrök most a kürtöst költögetik Ez már nem megy olyan könnyen. Miska váltig erősíti, hogy még joga van öt percig aludni. De az őrök könyörtelenek. Végre is kiugrik a sátorból s az álmos kürtös egész keserűségével fújja a legborzasztóbb kürtjelet: az ébresztőt.

A trombita hangjára dühös fejek bújnak elő a takarók alól. Majdnem mind vissza akarnak dűlni a szalmazsákra, de aztán valamelyik figyelmezteti a társaságot, hogy a tegnapi parancs szerint a legfrissebb Őrs kap először ebédet s vacsorát.

 Ez hat. Egymásután kapkodják fel a legszükségesebb ruhadarabokat s egy perc múlva már harsog is diadalmasan: „Farkas őrs kész-'. Tehát a farkasok zászlója fut fel ma az árbocra s ők lesznek az elsők a kosztolásban.

 A tó előtt hatalmas füves rét van. Itt állt fel négy nyitott sorban a csapat s Vasas Miska vezetése alatt egy jó félóráig svédgyakorlatot végez. Hogy kihúzódnak az elernyedt inak, hogy feszülnek az izmok! Ezután igazán jólesik a tó friss vizében alaposan megmosdani.

 Hét órára a táborban vagyunk ismét. Csendes óra van. A protestánsok Kálmán bácsi köré gyűlnek Bibliával, a katholikusokat Thiesz Jancsi vezeti. Itt is, ott is felhangzik az ének, majd imádkozik valamelyik cserkész s aztán a protestánsok Bibliát olvasnak és magyaráznak, a katholikusok meg valamilyen vallásos könyvből olvasnak fel.

 A tábor első félórája az elmélyedésé, a vallásos gyakorlaté. Hiszen az erdő többi lakói, a kismadarak is Istent dicsérik mindennap legelőbb.

 Sorakozásra hív a kürt. Teljes cserkészdíszben feláll a csapat a zászló körül. Jancsi jelentkezik a táborparancsnoknál. Most felolvassák a napiparancsot, melyet kiegészít Kálmán bácsi magyarázó szava.

 Ezután harsány „Vigyázz !" „Tisztelegj!" hangzik s a díszjel ujjongása mellett feszes tisztelgésben álló cserkészek előtt felröppen a magyar lobogó — de csak félárbocra. Minden reggel hirdeti a zászlónk, hogy mi magyar cserkészek vagyunk s a félárboc minden nap elpanaszolja nagy gyászunkat, figyelmeztet nagy, súlyos kötelességeinkre.

 Reggeli előtt még kihordjuk a napra az ágyneműinket. Hadd szellőzzék délutánig. Most már aztán jói esik a négy deci tej, vagy a tea és szalonna, amit reggelire egy darab kenyérrel osztogatnak.

 Még jóformán ki se' mostuk a csajkát, amikor már szól a parancs: „Munkára sorakozó!"

 Kucsa Gyuri maga mellé vesz három ügyes fiút. Ők az ácsmunkát végzik. (Táborkapu, ebédlő, kápolna, kerítés stb). Vasas Miska a tűzhelyet építi meg egészen újonnan agyagból, kőből. Hű munkatársai Pepo Gyurka, Molnár Jancsi és Jeney Béla, akiknél még a leggyakorlottabb cigány sem gyúrhat különb tapasztósarat.

 Gyebnár Matyi Sólymaival az ebéd készítéséhez fogott hozzá. — (Csurgatott tésztaleves lesz zöldbabfőzelékkel, sült szalonnával). Várady Karcsi meg a többi munkát vezeti. (Fagyűjtés, tábortakarítás, tábordíszítés.)

 Nagy a sürgés-forgás. Mindenki dolgozik. A táborban nem lehet senki tétlen. Így aztán mindenki  megérdemli az ebédet, amelyről egyhangúlag megállapítjuk, hogy otthon se' lehet jobb.

 Hogy élnek a fiuk! A mama biztosan nem hinné el, hogy az otthon talán még a válogatástól sem tartózkodó csemetéje mekkora tányér babot tud megenni.

 Ebéd után pihenő van. A szolgálatos őrsöt felváltották a „farkasok." Amazok most pihennek, míg a farkasok nagy erővel mossák a déli edényt. Itt egy cserkész naplót ír, ott egy levelet, néhányan játszanak, amott pedig egy csoport azon tanácskozik, hogy milyen új díszítéssel nyerjék el a babért a sátorvizsgánál.

 Sikerrel járt a tanácskozás, mert ahogy Kálmán bácsi vizslaszeme végigfut a rendbe hozott sátrakon, megállapítja, hogy ma azé az őrsé a legszebb sátorrész, amely virágokból s levelekből ötletesen kirakta a fekvőhelyekre a megcsonkított s az igazi magyar haza térképét a dacos felírással: „Nem, nem soha !"

 A sátorvizsga után új munkára indul a csapat, majd meg kivonulnak a tábor „stadion"-jára s megkezdődik a játék.

 Már napok óta folyik a tábori olimpiász. Különféle játékokban és atlétikában versenyeznek az elsőségért az őrsök. Mennyi izgalom, mennyi Igazán szépen eltöltött óra!

 Esteledik. A tábori konyha felől jó illat terjed. Bableves meg lekváros tészta lesz a vacsora (ahogy a pletykáló kukták résén kiszivárgott a hír). Farkas étvágy. Jókedv, ujjongás a pótporció hírére! — A megtelt gyomornak pompás humora van.

 Lement a nap. Pokrócba burkolódzó cserkészek bújnak ki a sátrukból és sorakoznak a tábortűz köré, amelyet ép most gyújtott meg a máglyarakó. De erről majd legközelebb.

 

Levél a „Csaba" cserkésztáborból

184. sz. „Csaba" cserkésztábor

Pápateszér, Veszprém m.)

1924. július 14.


Tábortűz
 Sorakozásra hívó kürtjel zug végig a táboron. Egy perc múlva már ott áll a csapat a zászló körül. A csendes nyári estén mintha ércesebb volna a parancsnok úr hangja: „Vigyázz! .. . Tisztelegj! .. ." Aztán 38 magyar cserkész ajkán felzúg a krédó dacosan, büszkén, szent meggyőződéssel:
.Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.

 A zászló meg lassan lesiklik a magas póznáról, hirdetvén, hogy egy fáradságban, munkában és kacagó, üdítő játékban gazdag napnak vége van. De még nem pihen el a tábor. Az „oszolj" után egy percre mindenki a sátorba szalad, hogy a zászlólevonáshoz felöltött „díszt" (a teljes cserkészruhát) levesse s kényelmesebben jöjjön a tábortűzhöz. Egymásután bújnak ki a sátrakból a fiuk. Mindegyik egy pokróczba, takaróba burkolódzva.
 A sötétben különös, kísérteties alakot mutatnak ezek az uszályos, formátlan cserkészek, amint egymásután húzódnak a tábortűz kijelölt helye felé.

 Nagy körben szabályos árkot ástunk. Ez szolgál padul. Ide terítgetik le a pokrócokat s mire a pattogó fenyőfa ott a kör közepén csodásan szép, messze világító lánggal fellobog, az imént még kísérteteknek látszó bebugyolált alakok, mint ragyogó arcú, villogó szemű cserkészek a legderűsebb, a legkedvesebb képet adják. A tábortűz még pirosabbra festi barna arcukat, s ahogy belenéznek ezek a tiszta szemek a vígan lobogó lángba, mindegyikből mintha a jövőnek gazdag ígérete csillogna elő.

 Szép magyar nóta zendül fel a fiuk ajakán. Itt a fenyves erdők nagyszerű, illatos, éles levegőjében mintha még csengőbben szólna a dal. Sorba kerülnek a bús magyar nóták, a kurucok kesergései, a bizakodó, hívő irredenta dalok, pattogó csárdások s a cserkésznóták hosszú sorozata. A dalolást meg-megszakítja egy-egy hosszabb, rövidebb szünet.
 Most már régen nem szól a nóta. Komoly beszélgetésbe fogott a tábor. Arról diskurálnak, hogy mi értelme van a cserkészetnek? Nagyon kedves, sokszor valósággal megható a cserkészek megnyilatkozása. Van, aki akadozva, félve mondja el gondolatát, talán nem is egészen a magáét, hanem azt, amelyet valamelyik téli összejövetelen hallott az otthonban. \ De milyen kedvesek, milyen szépek \ azok a gondolatok, amelyek itt termettek a tábortűz fényénél, ebben a jj meghitt, kedves, baráti körben s most ugy buggyannak ki ezekből az \ ifjú telkekből, mint a kristálytiszta \ forrás az erdő szűz földjéből 1 • Itt megtudjuk, hogy az egyiket a I tábor varázsa hozta ide a cserkész táborba, a másikat az érdekes ruha, \ de ma már mindnyájan többnek tekintik ezt a mozgalmat színes mulatságnál, mindnyájan látnak, vagy legalább is sejtenek benne valami nagy szent célt, komoly gondolatot, s a beszélgetést Kálmán bácsi összefoglaló szavai fejezik be. A cserkészlelkek megnyilatkozásait, mint az erdő vadvirágait csokorba gyűjti. Az értékesebb, tündöklőbb virágokat a középre rakja, de nem dobja el a legkisebb, legjelentéktelenebb szirmokat sem. Azokat is odaköti a tündöklő, kimagasló virágok közé és így együtt egészen szép, kedves az a gondolatcsokor, amely szétszórtan alig látszik egyébnek, mint elröppenő, nyomokat sehol sem hagyó szavaknak. Komolyság ül minden arcon. Látszik, hogy a cserkészek lelkét megfogta ez a kis bizalmas beszélgetés.

 És így vagyunk akkor is, ha a családról, az iskoláról, csonka hazánkról, a vallás szent dolgairól esik szó. Már talán túl komorak is lennénk, ha Kálmán bácsi a beszélgetés végeztével nem kezdene bele egy derűs nótába, amely újra felvillanyoz, felvidít bennünket. Sokszor nincs kedvünk és hangulatunk a komolyságra. Ilyenkor nem erőltetjük a beszédet, hanem mókákba, tréfákba kezdünk és kacag { a tábor, olyan szívből, olyan igazán, ahogyan csak a fiatalság tud kacagni. Tíz óra felé jár az idő. Néhányan már alig énekelnek. Van, aki félredült s a cserkészek nótázása mellett szép csendesen alszik.

 Csendes felszólítás hallatszik: imádkozzunk. Odagyűlünk közel a tűzhöz s fejünket tenyerünkbe hajtva ; száll fel hálaadásunk ahhoz, aki ma is annyi szépséggel áldott meg bennünket. És ahogyan csendesen hangzik az imádság, érezzük, hogy itt mindenki beszélget mennyei Atyjával.

 A holdvilágos, csendes éjszakába messze hangzóan harsog a takarodó hangja. Szépen, lassan, reszketve járják be a komoly szép akkordok a Bakonyt, hirdetvén, hogy 38 boldog magyar fiú most hajtja le fejét a magyar földre, csendes, szép, gazdag álmú pihenőre.
 Még egy kis ideig zajongás van j a sátrakban, de az őrök csendre intik a fiukat s néhány perc múlva mélyen, jóízűen alvó táborra ügyel fel két 15—16 éves fiú, akik nagy komolysággal rójják a tábor területét a hűvös, holdas éjszakában. Az őrszem vigyáz a tábor álmára.

 

Békésmegyei Közlöny 1924. július 16.

 

Cserkészeink a Bakonyban

 Szelíden dombos vidéken, pár állomással Pápa előtt, Pápateszér falutól 6 kilométerre egy gyönyörű fenyő erdő üde bejáratánál két hatalmas, fellobogózott sátor terpeszkedik az enyhe napsütésben, míg körülötte serény munka, vidám, fiatalos kacagás veri fel a természet rejtelmes, megható csöndjét.

 Az ősi Bakonyrengeteg tövében, frissen csörgedező patak mentén, körülrajongott Kálmán bácsijuk atyaian szigorú parancsnoksága, de féltőén óvó és szerető felügyelete alatt táboroznak a mi derék Csaba cserkészeink, a gimnázium fegyelmezett, de fiatalságában érintetlen, jókedvű és lelkes csapata.

 A tábori élet első nehézségein ma már túlestek. A két nagy lakósátor készen áll s kellemes, puha otthont nyújt a táborozóknak, akiknek legnagyobb gondjuk, hogy ezt az otthont minél lakályosabbá és díszesebbé tegyék. A szabad levegőn végzett, egészséges testi munka mellett jelentős súllyal esik latba a tábori életben — a konyha.

 Hát bizony ezt rendbe hozni nem volt könnyű feladat. A tűzhely elhelyezése, amelyet be kellett ásni, nem könnyű dolog a laza, homokos talajon. Eleinte a cserkész fiuk nem kis riadalmára, sokszor forgott a már félig megfőtt étel abban a veszedelemben, hogy tűzhelyestül, mindenestül felborul és aznap ebéd nélkül maradnak.

 Ilyenkor gyorsan másik tűzhelyet kellett ásni s áthelyezni a sparherdet. De ma már ezen is túl vannak s a konyha kitűnően funkcionál az egész tábor, de főleg Thiesz Jancsi konyhafőparancsnok örömére. (Nagy állás ez kérem, olyan, mint háborúban a főszállásmesteré). No de még sem illik, hogy mindjárt az evéssel kezdem, holott ez nem a cserkészek, mint inkább a cikkíró riporter gyomorszeretetét tükrözi vissza. Mert a cserkészek között csak a szikár Vasas Miska az, aki mindig a gyomrával bajlódik és erősen kicsinyli a kiadós adagokat. Ám nála ez patologikus természetű, mert komolyan tartja magát a hír, hogy Vasas Miska Körösladányi mester szuggesztiója óta nem bír a gyomrával. Hipnózis alatt áll szegény és minden ennivalót szörnyű kicsinek lát.

 Komolyabb eset már a Kupecz Benedeké, aki kenyér iszonyban szenved. Tudniillik iszonyodik az apró kenyérszeletektől s csak a tisztes cipódarabok tudják lecsillapítani.

 Katonáéknál jól ismerik ezt a betegséget s ilyenkor századraporton, dupla kenyéradagra irják elő a szenvedőt. Ebben az értelemben ajánljuk a táborparancsnokság figyelmébe.

 De nézzük csak pontosabban, mit csinálnak a mi cserkészeink. Reggel 6 órakor megszólal a kürt: ébresztő. A mi fiaink nem soká törülgetik szemükből az édes álmot, hanem amúgy katonásan felpattannak, magukra szedik a ruhát és sietnek ki sorakozni.

 Nagy értelme van annak. Mert amelyik őrs a leghamarabb sorakozott, az lesz az első a menázsiosztásnál. Így is van az rendjén. Aki legfrissebb a munkában, az legyen legelői az evésben is.

Mostan svéd- és csuklógyakorlatok következnek. Ez képviseli a nyújtózkodást. Aztán mennek a tóhoz fürdeni. Reggel 7 órakor már tisztán és csinosan fohászkodnak az Istenhez, kiki a maga vallása szerint, de egy szívvel, egy lélekkel az egyetlen Mindenhatóhoz.

Fél 8-kor parancs, amely után a Szózat, vagy a Himnusz eléneklése következik. Ima a magyarok Istenéhez.

 

És a váltás:

 

Békésmegyei Közlöny 1924.július 24.

Cserkésztáborozás.

 Pénteken éjjel indult útnak városunk másik cserkészcsapata, három hetes nyári nagy táborozásra vitéz Marék Endre parancsnok vezetésével. Ennek a 24 víg cserkész fiúnak gondtalan táborozása azonban egy ideig igen bizonytalan volt. A csapat túlnyomó része szegény szülők gyermekeiből áll, kik nem tudták fedezni a táborozással járó költségeket. Hála és dicséret a megértő csabai társadalomnak, a megindított gyűjtés nem várt fényes sikerrel zárult és így kis cserkészeink teljes számban, boldogan indulhattak a Bakonyba, hogy a testvércsapattól, a „Csaba" cserkészektől Pápateszéren átvegyék a tábort. Úgy a Szervező Testület elnöke, Péter Jenő igazgató, mint a csapatparancsnok, vitéz Marék Endre leghálásabb köszönetét tolmácsolja a megértő adakozóknak és nyugtázza úgy a pénzbeli, mint a természetbeni adományokat.

 Előre MTE 150000, Általános Takarékpénztár R. T., Sertéshizlaló R. T., Takarékpénztár egyesület, ,, Rokka" kötszövőgyár R. T., Apolló Mozgó R. T., Török Ferenc (Dombegyháza), Schreyer József 100—100 ezer korona. Alfölcji Sertéshizlaló és Husipari R. T., Leszámítoló és Pénzváltó R. T , Stern és Steinberger, Varga Sándor (Békés), Keresk. Bank R. T., Nemzeti Hitelintézet R. T. fiókja, Alföldi Bank R. T. 50—50 ezer korona. Debreczeny Károly 30000, Fürdő R. T. 25C00, Wandlik László 20000 korona. Fözér Kálmán, N. N. 10—10 ezer korona Orient Bank és Kereskedelmi R. T. 5000 korona.

Természetbenieket (liszt,  cukor, zsir, kolbász, rizs, kakaó, só, méz stb.) juttattak a csapatnak : gróf Széchenyi Miklós földvári uradalma, Kovács János, WernerFrigyes, Zsiros András, Kisgazdák Term. és Ért Szövetkezet, Schvézner Károly, Kővári és Szelner, Hoflman és Iványi, Karátsony József, Magyar Bank R. T., Guttman és Sebestyén, Faiskola és Kertgazd. R- T.. Figli di Gio. Grigolon, Sarkadi cukorgyár R. T., Mezőhegyesi cukorgyár R. T. Kereskedelmi R. T., Varga Sándor (Békés), Román Pál, Wallner Gotlieb, Árvay Rezső, Hrabovszky

János, Szatmáry és Társa, N. N., Macák János, Klimen Z. András, Patay Andrásné, Pepó György, Zsiros Pál.

 Kötszereket adományoztak: Wénich Lajos, Réthy Károly, dr. Südy Ernő, Debreczeny Károly Felszerelési

tárgyakat adományoztak : Áruforgalmi R. T., Weiszbrunn Frigyes.

 A felszerelés vasútravaló szállításához kocsit voltak szívesek adni Werner Frigyes és Tevan Jakab.

 
 



Statisztika

Most: 2
Összes: 74172
30 nap: 4220
24 óra: 103